kiadvány oldalanként
Az utolsó Habsburg császár, egyben magyar király, Lotaringiai Károly, (IV. Károly) története elevenedik meg e rendkívüli visszaemlékezésben, mely a Trianonhoz vezető forrongások története is egyben. Ausztria utolsó császára és Magyarország apostoli királya küzdelmes élete kevésbé ismert az olvasók között, ám a Ferenc József halálát követő időszak (1916-tól 1920-ig) eseménykrónikája olyan, mint egy kémtörténetekkel teleszőtt véres akciófilm. A szenvedéllyel megírt visszaemlékezés átélt történésekre és a történésekben együttműködő résztvevőkre mindig értéket jelent a történettudomány számára. A memoárok többnyire apologetikusak, ritkábban pedig önvádolók. Dokumentumértéket az kölcsönöz nekik, hogy élethez közeliek, gyűlölnek és szeretnek, hogy él bennük a párthűség és tévedésekkel vannak terhelve, ami elválaszthatatlan a történésekben való küzdelmes részvételtől. Windisch-Graetz herceg, annak az embernek az unokája, aki 1848-ban megvédte a Habsburgok koronáját, pályafutását azzal kezdte, hogy hevesen fellázadt ama szokások és hagyományok ellen, amelyekbe beleszületett. ,,Vörös hercegnek" nevezték, aztán elfordította mozgalmas élete kormányrúdját, és ,,fekete herceg" lett belőle; cselekedett, harcolt és hibázott. Erő és gyengeség állandóan váltakozott benne, ámde mint mélyen ellentmondásos ember, akár emelkedett, akár süllyedt, akár sokra vitte, akár kudarcot vallott, mindvégig megőrizte kezdősebességét, bátorságát, törhetetlenségét és lendületét - ezek a tulajdonságok ragadták magukkal az eseményeken, cselekedeteken és elhibázott lépéseken át. Erősebb azonban benne a szeretet és a vazallusi hűség, az a komoly csodálat, melyet ura, ausztriai I. Károly császár, Magyarországon IV. Károly király iránt érez. A jelen kötet leglényegesebb vonása: megformálódik a kép arról az uralkodóról, aki egy korfordulóban, a változás hatalmas erői közepette, a bármely egyes ember hordképességét messze meghaladó végzetnek kitéve olyan feszültségtérbe került, ahol politikailag a legerősebbek is csődöt mondtak volna.
336 oldal
3990 Ft
Kultúrpolitikus, jogász, miniszter, a Magyar Történelmi Társulat elnöke: gróf Klebelsberg Kuno páratlan karriert futott be a Bethlen-korszakban. A jelen kötet utolsó írásainak gyűjteménye, azok, amelyek a Pesti Napló hasábjain láttak napvilágot. Bennük enciklopédikus tudás és minden pillanatban a művelődésügy fontossága lakozik. A hajdani első kiadáshoz (1933) gróf Bethlen István írt előszót: A korán elhunyt barát emléke iránti kegyelet érzése adja kezembe a tollat, amikor előszót írok gróf Klebelsberg Kuno ama könyvalakban megjelenő újságcikkeihez, amelyek közoktatásügyi miniszteri állásáról történt lemondása után jelentek meg tollából. Egy eszmékben gaz?dag, nagy magyar elme gondolat-szimfóniájának utolsó akkordjai csendülnek meg e cikkekben. Bennük is ugyanaz a vezérmotívum, mint élete egész művében: a magyar kultúra, a magyar művelődés szere?tete és szolgálata. Témájuk látszólag távol fekszik a kultúra ügyétől, de mégis, ha közelebbről nézzük tartalmukat, látjuk, hogy szerzőjük lelkében magasabb harmóniában olvad össze a cikkek tendenciája az egyetemes nemzeti művelődés ügyével. Gróf Klebelsberg Kuno most közreadott újságcikkeinek egyik részében, mint újságíró is, éppúgy, mint közoktatásügyi miniszter, a hosszú ideig elhanyagolt, a parlagon heverő nagy magyar Alföld kultúrájának és tágabb értelemben vett művelődésének az ügyét szolgálja. A magyar kultúra és művelődés összeköttetésének kiépítése a külfölddel és más nemzetek kultúrájával, a magyar kultúrának élő összekapcsolása az egyetemes emberi művelődéssel, a magyar kultúrteljesítmény meg?ismertetése és megbecsültetése más népek által, a nemzetek közötti kultúrhatások megelevenítése és erősítése, az eleven vérkeringés állandó fenntartása a kultúra terén, e kiváló kultuszminiszterünk gondoskodásának állandó tárgya volt. Nevét ezért ismerték az egész világon és sok országban, nálunk művelebb nemzetek tőle tanultak és az ő nyomdokain jártak.
A jelen kiadás a hajdani emlékkiadvány alapján készült.
288 oldal
3990 Ft
Kritikusai szemére vetették, hogy soha nem írta meg a ,,nagyregényt", hogy zsenialitását apró tárcákba, krokikba, karcolatokba, humoreszkekbe öntötte, hogy az újságírói műfajok művelését tekintette elsődlegesnek, pedig nem is vallotta magát zsurnalisztának: ,,Nyílt kártyákkal játszom. Nem vagyok újságíró. Hogy mi vagyok hát? Minden egyéb. Orvos, mérnök, kereskedő, termelő, fogyasztó. Te vagyok, nyájas Olvasó. Tudod, mi vagyok? Egyszerű újságolvasó vagyok. Egy közületek, hölgyeim és uraim." Mi lehetett ennek az oka? Nem volt gazdag mecénása, nem kapott külső támogatást, hogy szert tehessen egy kis ,,független nyugalomra"? Hogy írásba foglalhassa korának, a 20. század első harmadának külső és belső történéseit a teljesség igényével? Hogy a modern regény írói célját, a totalitás egységét megteremtse? Karinthynak különös tehetsége volt arra is, hogy felfedezze a hétköznapi csodákat. Hogy meglássa az apró történések fantasztikumát, s hogy lerántsa a leplet a bulvárszenzációkról, hogy megcáfolja a ,,Szent Rotáció" szemfényvesztéseit. Elszánt harcot folytat a zsurnalisztikai közhelyekkel, s elhatározza az új Enciklopédia megszerkesztését, amely a fogalmakat a maguk eredeti kontextusába helyezi. Zseniálisan megérezte, hogy minden dolgot az ellentétén keresztül lehet igazán megérteni. Ő maga paradoxonnak nevezte kedvelt kifejező módszerét. Ez adja meg humorának utánozhatatlanságát is: nem agyonkoptatott karakterekkel dolgozik, nem Göre Gáborok és Hacsekek szerepelnek az írásaiban, hanem hús-vér figurák, akik kiállják az idők próbáját. A szituáció különössége sugárzik róluk, olyan fordulatokra bukkanunk, amik velünk is megtörténtek és megtörténhetnek. Ezért (is) érezzük élőnek és aktuálisnak ezeket a rövidke írásokat, miközben kortársai nagyregényei eltűntek a kor süllyesztőjében.
256 oldal
3490 Ft
Az általunk kiadott családi levelezés egyes darabjai Bécsben, az Osztrák Állami Levéltár Rudolf-hagyatékában találhatóak, ugyanitt kerültek megőrzésre a trónörökös nagyanyjának, Zsófia főhercegnének, valamint, testvérének Gizellának, illetőleg közös nevelőnőjüknek, Charlotte Welden bárónőnek Rudolfhoz írt levelei is. A jelen forráskiadvány alapját az eredeti (autográf) levelek képezik, amelyek magyar vonatkozásban különös fontossággal bírnak azáltal is, hogy közismerten Erzsébet hosszas magyarországi időzését követően, 1866 őszén felismerve fogyatékosságait, a korábbiaknál is nagyobb intenzitással kezd magyar nyelvismeretének tökéletesítéséhez, felkérve Falk Miksát 8 nyelvi készségei fejlesztésére, valamint egyes magyarul tudócsaládtagjaival is magyar nyelvű levélváltásba kezd, míg férje esetében ez mindössze kísérleti jelleget öltött, néhány magyar nyelven született levelet eredményezett, addig Rudolffal 1867 elejétől - legalábbis a fennmaradt darabok tanulsága szerint - mindvégig magyarul érintkezik írásban. Kettejük levélváltását visszafordított (eltorzult) változatban töredékében ismertük, s részben ebben rejlik a jelenlegi kiadás nóvuma és egyben kiemelt jelentősége is, hiszen egyértelműen láttatni engedi Erzsébet magyar nyelvhasználatának módját, nyelvismeretének szintjét is, illetőleg rögzült nyelvi hibáit is. Levélváltásuknak nem csupán történeti forrásként lehet jelentősége; forrásértéke sem elsősorban politikatörténeti szempontból hasznosítható, hanem döntően életmódtörténeti vonatkozásokban, noha nem lehet érdektelen, hogy a leendő feladatából fakadóan az uralkodói teendőkre történő felkészítés részeként - a szülőket értelemszerűen helyzetükből fakadóan foglalkoztató - aktuális kül- és belpolitikai események mely részéről, illetőleg milyen módon tájékoztatják a trón várományosát; a fentiek mellett a benne rejlő történelmi információk mellett érdekes olvasmányként is szolgálhat, közvetlen bepillantást nyújtva a Habsburg-dinasztia uralkodójának és közvetlen családjának privátszférájába, s általuk keletkeztetett személyes forrás, az irat típus (magánlevél) jellegéből fakadóan érintkezésük közvetlenségével is újdonságot jelenthet, s egyúttal más perspektívából biztosít lehetőséget az uralkodócsalád hétköznapjaiba való betekintésre, illetőleg alkalmas arra, hogy az egyes családtagok közötti kapcsolatrendszert is a maga teljességében, hitelességében láttassa, ennek nyomán értelemszerűen az élethelyzetükből származó pillanatnyi hangulatot, illetőleg a levélíró kedélyállapotát, valamint kapcsolatuk jellegéből fakadóan a pedagógiai elveik rekonstruálhatóak levélváltásukból, valamint az egyes eseményekre való reagálásuk, illetőleg ehhez kötődő nevelési szándékaik is, csakúgy mint hétköznapi problémáik vagy örömteli pillanataik. (Vér Eszter)
336 oldal
3990 Ft
Kiss Ferenc, Rejtő-kutató: A magam részéről a legszívesebben ezt a címet adtam volna ennek a Rejtő (Reich) Jenő összeál?lításnak, mely előreláthatólag az utolsó darab?ja az Elveszettnek hitt művek-sorozatnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet általam feldolgozásra érdemesnek talált anyagait sajtó alá rendeztem: ,,megcselekedtem, amit megkövetelt a haza". Viszont nem publikáltam az író azon írásműve?it, melyek - szerintem - nem ütik meg a közölhe?tőség mértékét. Ilyen például az Ötszáz Madonna (Előszó, amely felesleges) című művészettörténeti tanulmány, vagy akár a Szomorú ember című kéz?irat is, melyet teljes egészében fél év alatt sem tudtam kibetűzni. (A húszas években az író en?nek az eljuttatását kérte a Nyugathoz a Kronosz cíművel egyetemben, ami szintén a PIM Rejtő-hagyatékában található.) Persze, mint azt az előző kötet, a Tisztességes Anna előszavában említettem: vannak még csodák!

Rejtő Jenő A nápolyi király című bohózatát (12 személyre) a Komédia Kabaréban mutatták be 1933. szeptember 29-én, míg nyomtatásban csak 1935. március 16-án jelent meg a Délibáb című szín?házi hetilap oldalain. Az író a klasszikus, szerep?cserés panelt használta fel bohózata megírásánál. Tudvalevő, hogy Rejtő az írásaiból egyes ele?meket többször is felhasznált. Kabarétréfáinak, bohózatainak poénjait gyakran beépítette kisre?gényeibe, a kisregényeket pedig egy-egy nagy-regény alapjának tekintette. De azt azért még ő sem gondolta volna, hogy A nápolyi király alap-motívumait két év múlva a Sportszerelem című magyar filmben használja fel. És mellette további lappangó művek sorjáznak e kiváló kötetben, melynek utószavából az is kiderül, mely ismeretlen Rejtő-műveknek milyen legendái alakultak ki.
384 oldal
3990 Ft
Ha keressük azokat az okokat, melyek a bolsevizmust Magyarországon előidézték, nem elég hivatkoznunk a véres világháborúra, egyes emberekre és osztályokra, a gyászos emlékű álprófétákra, akik a destrukciót előkészítették. Mert amint ebben a könyvben is olvassuk, hibás, beteg, elernyedt volt az egész magyar társadalom - tisztelet a kivételeknek -, mely közönyösen, gyáván eltűrte, hogy az ezeréves magyar alkotmányt, a Szent Koronát porba döntsék, mely jobb meggyőződése ellenére magát a posványba bevinni engedte. Emlékezzünk azokra a szomorú időkre, mert az akkor fenyegető veszélyek ma sem múltak el, Európa egén megint felbukkantak a bolsevizmus sötét, vészes felhői, írta 1934-ben elöljáróban báró Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke a napló kapcsán.
Révai Mór Jánosné Györgyei Irene emlékirata döbbenetes látképe a 133 napnak. Mint az arisztokrácia tagja (férje a Révai Testvérek Irodalmi Intézet vezérigazgatója volt), személyes sorsán keresztül mutatja be Magyarország kálváriajárását, a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseit, a szabadrablás és gyilkosságsorozatok történetét. A hideg történelem szemben áll a lázas naplóval. Az Utószó alapján: a napló írója leírja, amit megélt, amit látott, hallott, ami neki - napi kérdés. Hozzátartozik az eseményekhez, akár mint az esemény hősével rokonszenvező, akár mint - ellenzék, ő is gondolkozik arról, ami a nap hősének lelkét elfogja; gondolkozik és ítél felette, és úgy fogadja a nap eseményeit, amint ítélete őt irányítja. Megy utána, ha az elragadja és ellenáll, ha nem látja benne azt, ami ideálja. Ideálját pedig - múltja alkotja meg: a tradíció, az életkörülményei, felfogása és eddigi életrendje. A naplóíró - művelt, tapasztalt, világlátott, sokat olvasott és tanult, kifinomodott egyéniség. Élete eddig kiegyensúlyozott, biztos, egyenes volt. Megszerezte lelke minden választékos kívánságát, a szükségben élőnek mindazt nyújtva, ami tőle tellett. Élt magának és élt másnak. Tisztult felfogásával és világnézetével biztosnak érezte magát abban az életfolyamban, amelybe sorsa sodorta... - s most egyszerre minden, minden megváltozik, de ő nem. Egy?formán érez, lát, gondolkodik és ítél, de körülötte az egész világ az ellenkezőre fordul, s ami jó volt, rossz lesz, ami igaznak tisztelt volt - átkozottá, üldözötté változik, a nemest gyűlöltként kergetik, a szabadelvűségre az átkok átkát szórják és jaj annak, aki igaz. A világháború véres izgalmai után egy tömeg akarnok, jellem, tisztességtudás és hazaszeretet nélkül szűkölködő úri salak, kalandor kihasználja a legyőzött és elernyedt haza erőtlenségét és - szennyes céljaira akarja felhasználni: élni akar belőle, gazdagon, hatalmasul... Aztán, hogy ezt a gerinctelen, magatehetetlen, árnyuralmat eléri végzete és csúfosan meg?bukik - következik az, ami egyedül következhetett ama szerencsétlen köztársaságosdiból - az ország belefordul a kommunizmus vörös szennyébe.

A polgári társadalom és az egyenes életforma elveszti minden jogát, és üldözött vagy rejtőz?ködő vaddá lesz. Emberi - egészséges és értelmes és tisztes emberi agynak idegen szörnyelméletek, új, az igaz?zal ellentétes életfelfogások, műveltség és becsületnélküli irányok, beteges lelkű eltolódások, embertelen vérengzési hajlamok kerülnek felül és ezeknek kilengései újabb és újabb rém?történetekkel töltik meg a napokat és éjjeleket. Minden nap új, újabb és újabb, sötét történetek merülnek fel és képesztik el azokat, akik ilyen gonoszságokról még álmodni sem tudtak és naponta erősödik a lelketlenségeknek ez a vad tobzódása és naponta gyengül a lelkeknek rettegő kérdése: Mi lesz még?
Egy érzékeny lélek őszinte és művészi megszólalásai e sorok. Egy önmagába menekült, üldö?zött siráma. Egy elkeseredett és a haza sorsán kétségbeesett honleány égrekiáltó vészkiáltása. Magyarország legszörnyűbb idejének közvetlen rajza. Aki ezt elolvassa, ha itt a fővárosban élte át a sötét időket - megdöbbenten fogja újra átérezni mindazt, amit akkor érzett; ha a fővárostól távol élt akkor - olyan képet fog nyerni erről az időről, mely amilyen szívbemarkoló, olyan érdekes.
540 oldal
4990 Ft
263 császári levél 1840 és 1872 között. E könyv oldalain azok a levelek olvashatók, amelyeket őfelsége Ferenc József császár kora gyermekkorától kezdve édesanyjának, Zsófia főhercegnőnek írt, s melyeket kegyeletből összegyűjtött és megőrzött; emellett Erzsébet császárné és Radetzky néhány, a főhercegnőhöz írott levelét is közreadjuk. Az itt közreadott levelek nem gazdagítják számottevően történelmi ismereteinket, jelentőségük egészen másban áll: egyharmad évszázados ívet rajzolnak fel, amelyben gyermeki éveitől érett férfikoráig fokozatosan kibontakozik előttünk Ferenc József jelleme, megmutatkoznak veleszületett tulajdonságai, akárcsak folyamatos jellemfejlődése, érettsége, és nyomon követhetjük szilárd meggyőződéseinek kialakulását - még politikai szempontból is érdekesek, már amennyire a császár általános politikai kérdéseket feltárt édesanyja előtt. E tekintetben sokszor igazságtalan módon ítélték meg Zsófia főhercegnőt, amennyiben olyan befolyást tulajdonítottak neki fia kormányzati döntéseire, amellyel valójában soha nem rendelkezett, s amelyre valószínűleg még csak nem is törekedett. Valódi hatása inkább abban állt, hogy kisfiát gyermekkorától kezdve olyan felfogásban nevelte, és olyan meggyőződéseket ültetett el benne, amelyek aztán császárrá koronázását követően, mielőtt még saját szilárd elvei és saját gondolatai kialakulhattak volna, hosszú időre meghatározták uralkodói céljait és irányvonalát. Direkt módon azonban láthatóan sem tanácsokkal, sem útmutatásokkal nem avatkozott bele a bel- és külpolitikába. Például egyik Görzben írott levelében Schwarzenberg, a császár első és legbefolyásosabb miniszterelnökének halálakor (1852. április 2.), aki teljesen Zsófia szellemében dolgozott, azt írta, csupán az az aggodalom tartja vissza a Bécsbe való azonnali visszatéréstől, hogy azt hihetik, bele akar bonyolódni a felejthetetlen és pótolhatatlan Schwarzenberg utódválasztásának nehéz feladatába. Akkor - ez a császár uralkodásának negyedik esztendeje volt csupán - talán tett egy csendes kísérletet, hogy egyetlen szóval befolyást gyakoroljon, amennyiben mondott két nevet, akiket ő alkalmasnak ítélt arra, hogy Schwarzenberg örökébe lépjenek. De még ekkor is inkább alig huszonegy esztendős fia iránti aggodalomból vetemedett erre (a császár által egyébként meg nem fogadott) tanácsra.
Ferenc József nem volt romantikus vagy szentimentális, távol állt tőle minden póz, igen egyszerű, egyenes, őszinte jellem volt, és nyilván soha nem merült fel benne, hogy olyan érzést nyilvánítson ki, amelyet nem élt át ténylegesen. Elég finom volt ahhoz, hogy az olyan ügyekben, amelyek távol állottak tőle, ne erőszakolja rá a véleményét másokra, s amennyiben nem háríthatta el magától, ítéleteit lehetőleg színtelen formulákba csomagolva mondta el.
A különleges összeállítás bepillantást nyújt a császári udvar mindennapjaiba, a császár és közvetlen köre életébe, és számos, eddig nem vagy kevésbé ismert részletet árul el Sisi kapcsán.
352 oldal
3990 Ft
A trianoni békének nevezett, ránk erőszakolt okirat előreláthatólag a közel jövőben életbe lép, s így a becikkelyező törvény minden valószínűség szerint nemsokára ki fog hirdettetni. Bármily erős is a hitünk, hogy a békeszerződés tarthatatlanságát ellenfeleink is csakhamar belátják, s így az mai alakjában hosszú életű nem lehet, mégis számolva az adott helyzettel, saját érdekünkben mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a békeszerződést minél szélesebb körben ismertté tegyük, annál is inkább, mert rendelkezései nemcsak a közérdeket, hanem úgyszólván mindannyiunk magánérdekeit is érintik - jelent meg az 1921-ben mindösszesen egyszer napvilágot látott kiadvány ismertetőjében, mely a békeszerződés szövegét tartalmazta.
A jelen kiadás a teljes békeszerződés szövegét adja közre, mind a 364 pontot, jegyzetekkel kiegészítve. A történelmi trauma, mely száz éve kísért, tökéletesen érthető: ez nem békediktátum, hanem egy ország és egy nép eltiprásának dokumentuma, melyhez fogható szerződés nem született az egyetemes történelemben. Döbbenetes olvasni a minden részletre kiterjedő jogfosztás paragrafusait, az eltiprás, a jogfosztás, a kivéreztetés, a legálissá tett kifosztás, valamint a korlátlan elkobzás dokumentumait. A jegyzőkönyv kérdések sorát veti fel, már eleve a kiindulási rész, a szerződő felek névsora is érthetetlenségre ad okot, nem beszélve az igények tételes felsorolásáról. Kordokumentum ez a javából, melyről nem lehet eleget beszélni, még most sem, a 100. évforduló idején.
338 oldal
3990 Ft
Azért határoztam úgy, hogy visszaemlékezéseimet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszem, mert változa-tos életem végén azt kell látnom, hogy a mai világ újraformálásához olyannyira fontos történelmi eseményeket oly módon ábrázolják, hogy a tényeket igen kevéssé tartják szem előtt. Főleg az első világháború végének időszakára igaz ez, mivel az akkori győztesek a dunai monarchia szétrombolásával előbb Hitler hatalmához, utána azonban a világ nagy részének kommunista leigázásához készítették elő a terepet. Windisch-Graetz Lajos herceg (1882-1968) unokája volt az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc alatt a magyarok ellen küzdő hírhedt osztrák hadvezérnek, Alfred zu Windisch-Grätznek. A magyar politikussá avanzsáló unoka közélelmezési miniszter 1918. januárja és októbere között, s hivatali ideje alatt sikkasztásos ügybe (,,krumplipanamába") keveredett, ami miatt a ,,burgonyaherceg" lett a gúnyneve. Az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra idején Svájcban élt emigrációban, ahol Agence Centrale néven antibolsevista hírügynökséget működtetett. 1920-ban legitimista programmal országgyűlési képviselő, IV. Károly bizalmi embere volt. Horthynak sosem volt képes megbocsátani, hogy a két királypuccs alkalmával nem járult hozzá IV. Károly visszatéréséhez. 1921-ben nem szavazta meg a trianoni békeszerződés törvénybe iktatását. A 30-as években elhagyta Magyarországot, Ausztriában élt, később a náci Németországban, a világháború után pedig Dél-Amerikában.
Röviden: a patrióta frankhamisítástól a náci kémkedésig: a kalandor-zseni Windisch-Graetz élete.
336 oldal
3990 Ft
Ifj. Andrássy Gyula történelmi visszatekintése, elemzése igen széleskörű és korrekt ismeretekről tanúskodik, az első világháború kirobbanására vonatkozó értékelése pedig színezi eddigi - kissé egyoldalú - nézeteinket. Rendkívül karakteresen jellemzi a magyarságot sújtó katasztrófasorozatot, a végső széthulláshoz vezető utat. Ennek során sok elemében helytálló megfigyelést közöl a Károlyi-kormány időszakáról vagy a Tanácsköztársaságról.
Abban az időben, amikor eldördült az a lövés Serajevo utcáin, melynek nyomán több vér ontatott, több pusztítás történt, mint eddig bármely más egyes emberi cselekedet nyomán, mikor a monarchia a gyilkosság következményeivel le akart számolni, én legélesebb ellenzéket csináltam a Tisza-kormánynak. De mégis a kormány mögé állottam. S a nemzet zöme is lelkesen támogatta a külpolitikai akciót. Az első kérdés, amellyel foglalkozni akarok, az, hogy mily okok vezettek ebben az elhatározásban. Míg Európa története a napóleoni koalíció és a Napóleon után megalakult szentszövetség bomlása óta az egyes nagyhatalmák független politikáján és az egymással való versengésen alapult, a múlt század 80-as évei óta újra a nagyszövetségek korát éltük. Európa két részre oszlott. A nemzetközi politika tartalmat nem az egyes népek, hanem a két államcsoport egymáshoz való viszonya uralta. ? nagy csoportosulásoknak célja a békebiztosítás eszköze: a hatalmi egyensúly megteremtése volt. Mégis a rendszer végkövetkezménye az eddig sohasem látott méretű háború kitörése lett. Meg vagyok győződve, hogy ez a rendszer az európai békét tovább tartotta fenn, mint tehette volna az egymástól független államok koncertje, de ez utóbbi sohasem vezetett volna oly iszonyú arányú mérkőzéshez, mint a nagy szövetségek rendszere. A nagyszövetségek rendszerével együtt fejlődő óriási fegyverkezés a végtelenségig nem fokozódhatott. Előre lehetett látni, hogy ha a fegyverkezési versengés nem nyer befejezést, ha nem áll meg valamely eltűrhető határnál, bizonyos, még hosszú, de még sem végtelen idő múlva csőd és világforradalom vagy pedig világháború fog bekövetkezni. Csak olyan nemzetközi megegyezés menthetett meg e bajoktól, mely a fegyverkezést korlátozza. Az európai diplomácia kudarca, hogy ez a megoldás nem sikerült. Hogy a jelenlegi borzasztó világválságot megérthessük, mindenekelőtt azzal kell foglalkozni, hogy miképpen alakultak meg az államcsoportok és miképpen mérgesedik el köztük a viszony.
Pazar, okos, világos okfejtés a kötet, mely nemzetközi kitekintésben is választ ad a világégés háttéreseményeiről.
338 oldal
3990 Ft
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ